WC csésze beépítése

A WC csészét az esetek többségében nem csak akkor kell lecserélni egy újra, ha felújítást akarunk végrehajtani, esetleg jobbra, szebbre vágyunk, hanem gyakran akkor is, ha az öregebb toalettek olyan súlyosan elvízkövesedtek, hogy a dugulást emiatt nem lehet elhárítani, esetleg a csésze olyan sérülést, mély repedést szenvedett, ami már gyakori szivárgást eredményez.

Ha cserére van szükség, a legfontosabb és a legcélszerűbb az, ha ugyanolyan WC csészét választunk, ami korábban is volt. Ez különösen a kimeneti lefolyó tekintetében fontos, hiszen amennyiben eddig hátul kifolyós változatunk volt, most pedig egy alsó kifolyóst választunk, az a beszerelést alaposan megnehezíti, konkrétan nagyon sok mindent bontani is kell hozzá. Érdemes alaposan átgondolni azt is, hogy milyen öblítéses legyen az adott WC csésze, hiszen létezik az úgynevezett mély-, és a lapos öblítésű változat is, amelyek a kialakításuk miatt szintén eltérhetnek egymástól.

Az álló WC-ket minden esetben az aljzathoz erősítjük hozzá, általában kettő-négy nagy csavart kell lefúrni hozzá a padlóba, de a biztonság kedvéért ragasztó habarcsot is használhatunk hozzá. Ezen felül egy ültető gumira lesz még szükségünk, amit a kifolyóra húzunk rá, majd a lefolyót összekötjük a lefolyócsővel, és lényegében készen is vagyunk a WC csésze beépítésével, aminek főként inkább az előkészítése telik hosszabb időbe, maga a beszerelés már kevésbé.

A WC csésze minden esetben porcelánból készül, tehát egy nagyon kényes, könnyen sérülő anyagról van szó, ami megköveteli a kitüntetetten óvatos bánásmódot. Ha a földhöz csapjuk, ha véletlenül nekikoccan a csempének, nagyon könnyen megrepedhet, egész darabok is kiválhatnak belőle. Emiatt fontos például, hogy a WC csésze rögzítéséhez használatos csavarok alá műanyag alátétetek helyezzünk el, hogy ezzel óvatosan tudjuk majd rögzíteni a toalettet a helyére.

A WC csésze szereléséhez tehát – ha már elő van készítve a terep, tehát elő vannak fúrva a lyukak a padlón, és a helyén vannak a csövek –, nincs más dolgunk, mint a helyére tenni a csészét, összekötni a kifolyót a lefolyóval, kifúrnia a padlón a lyukakat, majd rögzíteni a csavarokkal a toalettet, ami máris használatra kész lesz. Apró jó tanács, hogy mielőtt a csavarokat meghúznánk, érdemes ragasztó habarcsot, esetleg valamilyen ragasztó hatású sziloplasztot kenni a csésze aljára, esetleg fugázót is használni, hogy egyrészt a csésze jobban hozzátapadjon a padlóhoz, másrészt pedig eltávolíthassuk a kettő közötti réseket.

Amennyiben nem álló, tehát padlóhoz erősíthető WC csészéről van szó, hanem falra szerelhető változatról – merthogy már ilyen is van, és ne keverjük össze a piszoárral –, akkor az eljárás teljesen hasonló annyi különbséggel, hogy a lyukakat a falba fúrjuk majd fel. Érdemes itt is extra ragasztást használni majd a rögzítéshez, ezen felül pedig még tökéletes egyenességű falfelület esetén is egy kis fugázó anyagot ahhoz, hogy eltakarhassuk a WC csésze, valamint a csempe közötti réseket.

A fali WC-t rögzíthetjük nyugodtan falra is, de ilyenkor nem árt egy speciális kerettel, belülről vagy hátulról megerősíteni a vékony, illetve sérülékeny gipszkartont annak érdekében, hogy az elbírja a csésze súlyát, ami önmagában is tíz-húsz kilót nyomhat, de számolnunk kell saját testsúlyunkkal is, amivel szintén ránehezedünk majd a használat során. A tartószerkezetet elkészíttethetjük vízvezeték-szerelővel, de akár magunk is nekiláthatunk abban az esetben, ha jól bánunk a hegesztővel és az egyéb szerszámokkal.